helyzetjelentés :)

Eperkém egy lusta, hűsölő fehér pamacs...egész nap. :) el van terülve az előszobámban lévő szekrény alatt, mert ott jó hűvös beton van. mellesleg vagy 3 centi vakolatot rágott le ott a falról, most esztétikusan kilátszik a tégla. :)

Pupikám már nagyon szökős. minden nap ki kell vele menni sétálni, mert elengedni, vagy csak úgy egyedül kint hagyni nem szeretném. mégiscsak a Pupikámról van szó. van -természetesen - egy világítórózsaszín csilingelős nyakörve, rá van írva a cím, meg hogy Pupi vagyok, vigyél haza! :D ha esetleg mégis elszökne.

amúgy minden rendben, a kikkutyák eszméletlenül imádják a Pucikát, 4en ugrálnak a fejét és nyalogatják meg kergetik.


Eperkém az ágyon ugrál

hát igen...

csak szeretném megmutatni, milyen, amikor Pupika éppen párduc és fára mászik..

nagy a meleg a Pupiéknak is

bár eddig is jellemző volt Pupiékra, hogy a napi 20 órás pihiidő alatt szundikálnak, de ebben a nagy melegben mégtöbbször látni őket pocival a plafon felé, vagy a hideg kövön elnyúlva.















a kiskutyák már tünemény nagyok, és ugrándozva örülik körbe Pupit, amikor bemegy hozzájuk!! tegnapelőtt először kiengedtem Pupikát a kertbe, mert nagyon szeretett volna már mindenhol kiszökni. kiment, és el is dőlt, hogy fekve rágcsálja a füvet :D aztán észreveszik a tyutyuk és rohannak, hogy mindenhol körbenyalják, és ugassanak 2 centiről a fülébe, mert annyira örülnek :D

mindenesetre (most éppen nem), eddig nagyonagyon meleg volt és mindenki eszméletlen lusta, úgyhogy csak esténként pattog Pucó az ajtómra, hogy ki akar jönni társasági életet élni. (ez annyiból áll, hogy felugrik a kilincsre, remegve feltolja a pofiját az ablakig, közben teker a lábaival, hogy kilásson, majd nagyon lassan elmerül és nyávog egyet, hogy mindezt nyomatékosítsa).

eperke a kertben

Kicsi Eperke megtapasztalhatta, milyen a futkosás a kiskutyákkal. gondoltam, kiviszem, hadd szaladgáljanak, mert olyan cukik. eper nem így érezte. cikk-cakkban menekült, kissé zaklatott lett, majd alig evett utána egy-két órán keresztül.. de meggyőződésünk anyával, hogy jól érezte magát és különben is szüksége van egy kis mozgásra, a szocializációról nem is szólva.

így másnap is kicipeltem pici nyufimat és megint hipercukin szaladgáltak, két lábon állva boxolt és ugrándozott. amúgy egész jól van, csak nyálas lett, mert mindenki összenyalogatta :D

szóval most van egy kissé parázós fehér pamacsom, de már köszöni jól van és igenis bosszúból hajnalban nekiáll rágni az ajtót.... éppen csak annyira, hogy felkeljünk. aztán abbahagyja és megvárja, amíg visszaalszunk. és ismét újrakezdi.. kegyetlen kis dögje :D