Marcim

jó régen írtam, azóta Marcim is nagyot nőtt!! már 12 kiló és nem fér el az ölünkben, mert kicsit lelóg a feje. :) de akkor is imádjuk, csak kicsit fáj, ha mozog az emberen..

többek között megtapasztaltuk, hogy vannak különböző hangjai a különböző dolgokra: a kutyákhoz mindig beszél, amikor elmegy mellettük - kifejezetten a fejükhöz fordul és makog/halkan ugat/kutyás hangot ad ki. ha ki akar menni, akkor máshogy beszél az ajtónak is, szintén vakkantá szerű beszéd. Pucónak és Eperkének meg a legfurcsább dolgot csinálja (amit nekünk is reggelente): kicsit csámcsog majd némán tátog és úgy csinál, mintha lehelne... még nem tudjuk ez mit jelent, de csak minket meg a szőrmókjaimat tisztel meg ezzel. (anya a kertben erre azt hitte, hogy fullad..de nem, csak beszélgetett) :DD

van két videó is, amiben benne van (az egyikben az összes többi állatunk is):

http://www.youtube.com/watch?v=VT5R2SwqzX0&playnext_from=TL&videos=sn1G3yVdR-E&feature=feedu

http://www.youtube.com/watch?v=GMoyMtw6Xgw


amúgy eszméletlen büszke vagyok rá, mert ahhoz képest, hogy amikor idejött, kibírhatatlanul visított, ha csak egy picit is felemeltük,mostmár bárhova vihetem a kezemben. mellső lábacskáit felcsapom a vállamra és megyünk :D
tegnap például nagyit látogattuk meg, felkaptam, be a kocsiba, és mentünk; bámult ki az ablakon, kicsit töfögve kommentált mindent, de nagyon aranyos volt!! mondjuk a falubeliek kicsit furcsán nézték a kocsit, hogy ölelgetem a malacomat, de szerintem már semmin sem csodálkoznak velünk kapcsolatban :DDD

szóval nagyon édes, mindenki imádja, egész nap a kertben legelészik (közben kacarászik, nyafog és kuncog), bent a házban majdnem mindig alszik valakinél (apu vagy az én ölemben ill anya lábánál a kanapén).

nagyon édes, nagyon tündér és még mindig icipici kismalac :D